X hits on this document

70 views

0 shares

0 downloads

0 comments

1 / 28

Az Egészségügyi Minisztérium szakmai protokollja

Allergológiai krízis állapotok diagnosztikája és kezelése

Készítette: Az Allergológiai és Klinikai Immunológiai Szakmai Kollégium

A./ ANAFILAXIA

A./I. Alapvető megfontolások

A./I.1. Definícíó és epidemiológia

Az anafilaxia I.típusú, vagy azonnali hiperszenzitivitási reakció, melynek során az allergén hatására IgE közvetítésével a hízósejtekből és a bazofilsejtekből aktív mediátorok szabadulnak fel. Az anafilaktoid reakció az anafilaxiával megegyező klinikai tünetekkel jár, de a hízósejtekből és a bazofilsejtekből történő mediátor kiramlás IgE közvetítése nélkül jön létre. Mindkét kórkép potenciálisan életveszélyes, bár egyes reakciók kezelés nélkül, maguktól is elmúlhatnak.

Az anafilaxia tünetei (1. táblázat) különféle kombinációban léphetnek fel, és többnyire az allergén hatást követően perceken belül jelentkeznek. Ezzel együtt leírtak már az expozíciót követően 30-60 perccel, ill. több mint egy óra múlva kialakult anafilaxiát is. A megfigyelések alapján elmondható, hogy minél gyorsabban alakul ki az anafilaxia, annál súlyosabb tünetekre lehet számítani. A bifázisos anafilaxia esetében a tünetek az első reakció lezajlása után 8-12 óra múlva visszatérnek. A második reakció súlyosságát tekintve nem különbözik az elsőtől, de szignifikánsan több adrenalin szükséges a kezeléséhez.

Az anafilaxia nem bejelentés-köteles betegség, így az előfordulási gyakoriság nem ismert, és feltételezhető, hogy az egyes felmérések alapján közölt adatok alulbecsültek. Nemzetközi viszonylatban 1000000 kórházi esetre évi 154 fatális anafilaxia jut, az USA-ban egy főre vetítve az anafilaxia becsült rizikója 1-3%. Az Egyesült Államokban évi kb. 150 haláleset fordul elő étel okozta anafilaxia miatt, évi 400-800 haláleset pedig béta-laktám antibiotikum okozta anafilaxia miatt.

Nehézzé teszi az adatok értékelését, hogy az anafilaxiának nincs általánosan elfogadott klinikai definíciója. Sok szerző egy vagy több szisztémás tünet kialakulását elégségesnek tartja az anafilaxia diagnózisának kimondásához, nem csoportosítva tovább a betegeket a tünetek, ill. azok súlyossága alapján. Más klinikusok csak akkor tekintik a rosszullétet anafilaxiának, ha a tünetek között a dyspnoe, vagy a hypotensio szerepel illetve az allergiás gyulladásos mediátorok felszabadulása igazolható.

A./I.2. Patofiziológia

A hizósejtekből és a bazofilsejtekből a degranuláció során többféle biokémiai mediátor és kemotaktikus anyag kerül a szervezetbe. Ezek egyrészt a preformált granulumokból ürülnek ki, mint például a hisztamin, a β-triptáz, a chymáz, a heparin, a hisztamin-releasing faktor és más citokinek, másrészt újonnan képződő mediátorok, mint a PGD2, a leukotrién B4, a thrombocyta aktiváló faktor és a cysteinil leukotriének (LTC4, LTD4, LTE4).

1

Document info
Document views70
Page views70
Page last viewedSat Dec 03 05:25:24 UTC 2016
Pages28
Paragraphs858
Words6209

Comments